Tanítóvá válás
Moderátor: Két vagy három évvel az egyetem elvégzése után kiküldetésbe helyezték a Hombuból oktatóként ugye?
Kobayashi: Kawasakiba és más helyekre…
Moderátor: Képes volt igazán elsajátítani a szükséges készségeket 3-4 év alatt?
Nakayama: Az edzések nagyon kemények voltak.
Kobayashi: Az edzések kemények voltak, és nagyon sokat edzettünk. Csak belevetettük magunkat.
Nakayama: Amikor csak volt némi szabadidőnk, kerestünk egy partnert, akivel gyakorolhattunk.
Moderátor: Keményebben edzett, mint a mostani harmad-negyedéves egyetemisták?
Kobayashi: Igen. Az egyetemi edzőtáborok manapság könnyebbek, mint a mindennapi edzésünk volt akkoriban.
Moderátor: !!!
Kobayashi: Fiatalok voltunk, és akárhányszor a dojoban voltunk, próbáltuk egymást lenyomni.
Moderátor: Szóval az uchi-deshik 2-3 év alatt elsajátították azt, ami nekünk tíz évünkbe telik.
Kobayashi: Mivel nem kellett eljárni az edzésre, ezért a reggeli edzés után ott maradtunk, és Shogit játszottunk (Japán sakk) vagy Sumot gyakoroltunk, esetleg különböző támadásokkal kísérleteztünk. Ezért is tudok néhány igen fura technikát!
Nakayama sensei elkezd Aikidozni
Moderátor: Ekkoriban már beiratkozott?
Nakayama: 1961-ben kezdtem, abban az évben, amikor érettségiztem.
Kobayashi: Igen, így volt.
Nakayama: Elmentem megnézni Kobayashi sensei vizsgáját – Nikyo és Sankyo volt, elég fájdalmas technikák, így hát elmentem megnézni.
Moderátor: Kobayashi sensei bátorított, hogy menj?
Nakayama: Nem, nem igazán tudtam róla semmit, azért mentem, hogy megnézzem, van-e benne valami, ami megfog.
Moderátor: Ekkoriban más nők is Aikidoztak már?
Nakayama: Voltak páran, talán ketten vagy hárman.
Moderátor: Van olyan közülük, aki még ma is edz?
Kobayashi: Ott volt Tamura-san, Okubo-san…és Sunadomari shihan húga Kyushu-ból (Fukiko Sunadomari)
Dobáltak az első naptól kezdve
Nakayama: Nem olyan volt, mint most, hogy az emberek óvatosan és gyengéden dobnak, mert nő vagy, hanem az első naptól kezdve keményen dobáltak.
Kobayashi: Nem volt különösebb előírás az ukemit illetően.
Nakayama: Ugyanúgy kezeltek, mint a többi tapasztaltabb tanítványt, mivel Kobayashi-san kishúga voltam. Mondhatjuk azt is, hogy az ukemit természetes módon tanultam meg, tényleg azért, hogy elkerüljem a sérüléseket, vagy azt is mondhatnám, hogy rákényszerültem, hogy megtanuljam.
Kobayashi: Az ukemit és ehhez hasonló dolgokat nem tanították külön, suwari-wazában dolgoztunk, így alacsonyabb súlypontról természetesebben ment a gurulás. Viszont azok, akik nem edződtek meg végül mind feladták.
Nakayama: Addig gyakoroltuk a Nikyo vagy Sankyo/Yonkyo technikákat, amíg csak bírtuk fizikailag. Úgy mentem haza, hogy mindkét karom annyira fájt, hogy felemelni sem bírtam őket és volt olyan, hogy a kezeim annyira bedagadtak, hogy az evőpálcikát sem bírtam tartani velük.
Kobayashi: Sokan közülünk már gyakorolta a Budo valamilyen formáját előtte, így bajtársak voltunk már az elejétől fogva.
Nakayama: Miközben részese voltam ezeknek a kemény edzéseknek, valami legbelül azt sugallta, hogy képes vagyok lépést tartani velük.
Kobayashi: Azért, mert a hangsúly a suwari-wazán volt.
Moderátor: Akkoriban nem olyan módszeresen tanítottak, ahogyan most?
Nakayama: Nem igazán tanítottak, az egyetlen módja a technikák elsajátításának az önálló tanulás volt. Sensei csak annyit mondott: „Hai, Nikyo következik”.
Kobayashi: És nem volt semmiféle magyarázat.
Nakayama: A folyamatos gyakorlás során egy ponton talán megértetted miről van szó…A tanulás módja az volt hogy ösztönösen, a testünkön keresztül tanuljunk meg mindent.
Kobayashi: Még most is, néhány idősebb mester ezzel a módszerrel tanít. Ez volt az oka annak, hogy a kezdőket elkezdtem külön gyűjteni és tanítani.
Moderátor: Azután kezdte ezt, miután az új épület (Aikikai Hombu Dojo) elkészült?
Kobayashi: Még előtte. Amikor én tartottam az edzést, mondtam a kezdőknek, hogy jöjjenek közel hozzám, habár ez nagyobb odafigyelést igényelt, mert ha hagytam volna, hogy azt csinálják, amit akarnak, én is tudtam volna gyakorolni. Viszont én azt akartam, hogy ha legalább egy ember is, de fejlődjön.
Moderátor: Szóval már akkoriban is a jelenlegi módszerekkel tanított a maga módján?
Kobayashi: Így igaz, a magam módján gondolkoztam. Amikor a Doshuk vagy a sempai-ok összegyűltek, mindig hangot adtam a véleményemnek. Pozitívan fogadták amit mondtam, és aztán…Aki igazán jó volt ebben az Tohei sensei volt. Ezért volt olyan népszerű. Viszont a Yudanshak nem szeretik, minden túlságosan szabályozott. Még akkor is, ha megmondják az embereknek hogyan kell csinálniuk valamit, mindig van, aki a saját feje után megy. A kezdők ezt értékelik. Tohei sensei volt az, aki elkezdte a gyerekedzéseket.
Moderátor: Körülbelül mikor volt ez?
Kobayashi: Miután az építkezés (Aikikai Hobmu Dojo) befejeződött.
Az Aikido elterjedése
Moderátor: Az Aikidio ekkor kezdett szélesebb körben is elterjedni?
Kobayashi: Doshu 1957-ben hagyta ott a munkahelyét. Ekkoriban a Yoshinkan sokkal erőteljesebb volt. A nevük jelen volt a tömegmédiában. Doshu viszont az Ueshiba Aikidot népszerűsítette, mivel ezt az irányzatot Ueshiba sensei alapította. Miután a régi tanítványok hazatértek, és letelepedtek, eljöttek látogatóba. A médiában a heti magazinok folyamatos jelenléte mellett robbanásszerűen növekedett a rádió és televízió szerepe – ebben a közegben teljes erővel sújtott le a médiában az Ueshiba Aikidoval.
Moderátor: Ez akkoriban volt, amikor az első bemutatót tartották?
O’Sensei és a bemutatók
Kobayashi: Az első bemutatót 1955-ben tartották. Ez közvetlen azután volt, hogy elkezdtem Aikidozni. Júniusban tartották a Takashimaya tetején. Ekkortól kezdődtek a bemutatók. Korábban csak Ueshiba sensei tartott bemutatókat, mindenki más csak ukézott. Ezért volt forradalmi. Doshu meggyőzte őt, hogy ez az Aikido elterjesztésének az útja.
Moderátor: Mikor volt a bemutató, ahol Kobayashi sensei a jo-t tolja?
Kobayashi: Ez az első bemutatóm volt, a Yamano Hallban
Nakayama: A Asahiban tartott bemutató 1962 körül volt.
Kobayashi: Tartottunk bemutatókat Yamano Hallban és Asahiban, a Kyoritsu Kokaidonál és a Hibiya Kokaidonál. Amikor Ueshiba sensei megjelent, az egész bemutató megállt. Onnantól amikor O’Sensei megérkezett a rendezvényre, mindenki más mellőzve volt. Ígyhát nekünk uchi deshiknek elég nehéz dolgunk volt. Reggel mindig visszaállítottuk az órákat (nevetés). Amikor a Sensei azt kérdezte hogy „indulunk már?”, mi azt válaszoltuk: „Sensei, kész a reggelije”, majd amíg megreggelizett, mi elkészültünk. Az az idő telt különösen nehezen, amíg a helyszínre érkeztünk. A taxi sofőr szándékosan tett egy pár kört…
Moderátor: Az Alapító még ekkor sem szerette a nyilvános bemutatókat?
Kobayashi: Ez ígaz volt az első évekre, de aztán megadta magát a változó körülmények hatására.
Nakayama: A nők részvételét illetően: nekünk szabadságot kellett kivennünk a munkahelyünkön, hogy részt vehessünk a bemutatókon, és amúgy is csak néhányan voltunk, így hát elég sok helyre elküldtek minket.
Kobayashi: A köztes időben O’Sensei kivett egy-egy hete, hogy edzőtáborokat tartson.
Moderátor: Mit tanított ezekben az edzőtáborokban?
Kobayashi: O’Sensei az istenek tanításáról beszélt, de én nem hinném, hogy a tanítványok megértették volna, hogyan alkotnak a technikák egy rendszert.
Nakayama: És a kör, háromszög, meg négyzet.
Kobayashi: Fotósok jöttek fényképezni, de ha tetszett is nekik egy technika, és megkérték O’Sensei-t hogy csinálja meg újra, ő soha nem ismételte meg.
Moderátor: A háború előtt, csak két könyv jelent meg: Budo, és Budo Renshu. Csak ezek a technikák léteztek?
Kobayashi: Igen. Természetesen mi nem csináltunk fegyveres technikákat (jo, ken).
Moderátor: O’Sensei használta a „Ki” és „Kokyu-ryoku” kifejezéseket?
Kobayashi: Amikor tanított minket, csak az istenek neveit használta, szóval nem igazán tudom – Tohei sensei volt az, aki tisztán és érthetően elmagyarázta.
Nakayama: O’Sensei nagyon kedves volt a nőkkel. Amikor megfogtad egy kezet, vagy lábat azt mondta „Így csináld”, mi pedig nagyon örültünk.
Moderátor: O’sensei ekkor a hetvenes éveiben járt, ugye?
Nakayama: Igen.
Moderátor: Milyen érzés volt O’Sensei csuklóját megfogni?
Kobayashi: Nagyon edzett volt. Mindenki csak úgy repült amikor ukézott, és ez azért volt, mert ha nem estél, akkor a földbe döngöltek volna. Ez aztán fokozatosan ugrássá alakult, ami kiemelte az esés formáját.
Nem olyan volt, mintha egy átlagember dobott volna, gyakorlatilag belesüppedtél a tatamiba. Az évek során ez a szögletesség finomodott, amely végül a Kata-ban fejeződött ki. Mi, akik akkoriban ukéztunk, ebből merítettük a tapasztalatainkat, azok viszont, akik már csak a későbbi formájában látták, nem igazán értik. Ez önmagában is okot ad a változásra.
Nakayama: Az alkarjai rendkívül vastagok voltak, és mivel nem értem át a kezeimmel, úgy éreztem, mintha csak hozzáérnék, és nem lefognám.
Kobayashi: Elmentünk Iwamába, és ott a földeken kellett dolgoznunk, hajnaltól. Mi a városban nőttünk fel…
Moderátor: Az izomzata általában puha volt?
Kobayashi: Gyakran masszíroztam meg. Az ujjaim nem tudtak belesüppedni, nagyon fárasztó volt.
Moderátor: Még ebben a korban is?
Kobayashi: Még az erős nyomásra sem történt semmi, de ezáltal tudtad igazán megérteni O’Sensei-t. Nehéz volt minden este megmasszírozni…az izmai kicsit megereszkedtek, kivéve a hátát, ahol csak úgy dudorodtak.
Moderátor: Milyenek voltak az edzései?
Kobayashi: Felpattantál, és amikor azt mondták: „gyere!” az volt az érzésed, hogy nincs más választásod, mint menni (és esni). Még a fényképek is ezt sugallják. Még akkor is, ha azt mondta, hogy menj és üsd meg, nem tudtál mozdulni. De végül nem volt más választás, mint menni előre. Úgy érezted, hogy nagyon keményen próbálkozol, de gyakorlatilag úgy hajtotta végre rajtad a technikát mintha csak egy kisgyerek lennél, néhány alkalom után pedig csak kissé elmozdult, és máris elestél. Ez egyfajta elfojtás volt (a szívé). Amikor egy kard vagy más dolog volt a kezedben, beállt hanmiba, és azt mondta: „Támadj!”, de te azon kaptad magad, hogy nem tudsz mozdulni.
Moderátor: Mi a helyzet a joval és a karddal?
Kobayashi: O’Sensei használta ezeket a fegyvereket, de mindig máshogyan, így az akkori instruktorok mind máshogyan emlékeznek. Nos bárhogyan is, a vágásban nincs nagy különbség.
Moderátor: Gondolta azt bármikor is, hogy csak akkor fogja igazán megérteni az Aikidot, ha megérti O’Sensei tanítását az Istenekről?
Kobayashi: Csak azt vártuk, hogy mikor fejezi már végre be…
Nakayama: A lábaink elzsibbadtak és hideg volt – télen sokkal nehezebb volt. A technikák gyakorlása gyakran tíz tizenöt perc alatt véget ért.
Moderátor: Mely Istenekről beszélt?
Kobayashi: Oomoto-kyo-ról azt hiszem.
Nakayama: Oomoto-kyoból is jöttek emberek. Ők végig bólogattak O’Sensei előadásain.
Moderátor: Még ha nem is érted a vallási hátterét, akkor is tudsz Aikidozni, mivel a technikák nagyon logikusak.
Kobayashi: Igen, mert az edzések igen élvezetesek.
Moderátor: Nakayama sensei, melyek azok a technikák, amelyeket közvetlenül O’Sensei-től tanult?
Nakayama: Ikkyo és suwari-waza, csináld így vagy úgy. Azt mondta, hogy bennem több lehetőség van, mint a bátyámban.
Kobayashi: Hahaha. (kitörő nevetés) Tényleg ezt mondta neki!
Moderátor: És végül volt benned tehetség?
Nakayama: Ezen én is eltűnődtem…Az Aikido olyasmi, ami ha egyszer megigézett, akkor teljesen leköt, és ha van némi szabadidőd, akkor edzel és edzel, az egész napot a dojoban töltöd – amikor dolgoznom kellett, gyakran bejártam reggel és este.
Moderátor: A Nikyo keménységét illetően, ha Nakayama sensei csinálja rajtad nagyon hatásos. Olyan, mintha áramütést kapnál.
Nakayama: Ez biztosan azért van, mert a testemen keresztül tanultam meg.
Moderátor: Természetesen ez Kobayashi senseire is igaz, de mostanában mintha lágyabb lenne?
Nakayama: Igen én is (nevetés). A régi instruktorokkal való kemény edzések óta.
Moderátor: Úgy tudom, hogy a régi edzéseken csak Ikkyo és Irimi-nage technikák voltak.
Nakayama: Nem, ez nem igaz.
Moderátor: Miután eljött Iwamából O’Sensei, az edzések többségén megjelent?
Nakayama: Nos, csak akkor, amikor késztetést érzett rá, de szerintem néha inkább kényszerből jött el.
Moderátor: Valóban?
Nakayama: O’Sensei előadásai nagyon bonyolultak és nehezen érthetőek voltak. Amaterasu O-Mikami-ról vagy hasonlókról beszélt.
Moderátor: Kobayashi sensei, sok olyan része van az ön Aikidojának, ami a saját felfogásának az eredménye?
Kobayashi: O’Sensei mindig azt mondta, hogy „próbáld így”, de soha nem mondta, hogy „pontosan így csináld”. Ugyanígy volt a kardvágásnál is, sosem beszélt részletesen arról hogyan tartsuk a kardot. Csak megmutatta a formát (Kata) és ennyi. Amikor hosszú éveken át gyakorolsz, egy idő után a saját elképzeléseid is óhatatlanul elkezdenek megjelenni, és Doshu soha nem szabályozta a dolgokat.
Nakayama: A legjobb módja a tanulásnak, eljárni különböző instruktorok edzéseire, mint például Tohei sensei, Yamaguchi sensei, Tada sensei, Okumura sensei, Arikawa sensei stb…Járj el a különböző tanítók óráira, és ebből építsd fel magadban a saját technikáidat.
Moderátor: Kitalálni a saját technikáidat?
Kobayashi: Hogy ez így jó volt-e vagy sem, nem tudom.
Nakayama: Én így csináltam.
Moderátor: Ha akart akár napi ötször is edzhetett.
Nakayama: Így van és az edzés utáni szabadidőben kereshettél egy partnert…tényleg nagyon sokat edzettünk.
