Kerekasztal beszélgetés a Kodaira Aikido Szövetség tagjaival
Ez a cikk egy kerekasztal beszélgetés fordítása, amely eredetileg japán nyelven készült 1988 körül Yasuo Kobayashi Aikido Shihan és húga, Fumiko Nakayama sensei részvételével, aki az Aikido alapítójának, Morihei Ueshiba O’Sensei-nek az egyik kedvenc tanítványa volt.
A beszélgetés moderátorai a Kodaira Aikido Szövetség tagjai, Masakatsu Shinozaki, Shigeko Amano és Kunihira Nishimura voltak.
Yasuo Kobayashival először a nyolcvanas évek végén találkoztam Coloradoban, ahová Mitsugi Saotome hívta meg őt vendég instruktornak az Ueshiba Aikido Iskolák nyári táborába. Néhány évvel később az egyik tanítványával, Hiroyuki Hasegawaval edzettem mialatt Saitamában éltem. Habár Hasegawa sensei kapcsolata a Kobayashi Dojoval ebben az időszakban nem volt felhőtlen, mégis amikor összefutottam Kobayashi sensei-el, mindig udvariasan és kedvesen bánt velem.
Yasuo Kobayashi 1936-ban született Tokyo-ban, és 1954-ben kezdett el Aikidozni a régi Aikikai Hombu Dojoban Wakamatsu-choban. Jelenleg a nagyjából 120 dojoból álló Aikido Kobayashi Dojo vezetője, amely az Aikikai Alapítvány tagja, és amely a kelet Japán Kanto régiójában az Aikikai gerincét alkotja. Sokak szerint a Kobayashi Dojo „Aikikai az Aikikaion belül”.
Akik többet szeretnének megtudni a Kobayashi Dojok történetéről, azok számára elérhető az Aikido, My Way című angol nyelvű kiadvány az Aikido Kobayashi Dojo honlapján.
Tada Hiroshi sensei (uke: Kobayashi Yasuo sensei)
Moderátor: A Kodaira Aikido Szövetség a 10. évofrdulóját ünnepli, amelynek alkalmából egy kiadvány is megjelenik majd. Ez alkalommal Yasuo Kobayashi sensei-el és Fumiko Nakayama sensei-el szeretnénk beszélni az ő személyes Aikido történetükről, és felidézni az O’Sensei-el kapcsolatos emlékeiket.
Először is Kobayashi sensei, mikor kezdett el Aikidozni?
Kobayashi: Amikor elkezdtem az egyetemet, tehát 18 évesen. 1955 tavaszán, amikor befejeztem a középiskolát, akkor láttam először Aikidot. A Kodokanban összebarátkoztam egy Iaido oktató, Dansaki sensei fiával, és ő mondta, hogy van ez a Budo féleség és meg kellene néznünk. Szóval meghívtak, és én elmentem megnézni. Miután befejeztem a felvételi vizsgákat, és elkezdtem az egyetemet, úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
Moderátor: Akkoriban még mindig a régi emeletes épület volt?
Kobayashi: A régi épületben nagyjából 70 tatami fért el. A terem egy részében háborús menekültek tartózkodtak, akik hat tatami helyet foglaltak fejenként. Amikor én elkezdtem edzeni, akkor az egész terem tatamival volt borítva, de amikor (Ikuo) Iimura sensei és a többiek kezdtek, akkor volt még szabadon álló fapadló.
Moderátor: Iimura sensei szintén a háború után kezdte az Aikidot, nem igaz?
Kobayashi: Igen azt hiszem. Nem 1949-1950 környékén volt? A legelső volt Arikawa sensei, azután talán Yamaguchi sensei, majd Tada sensei. Ezután következett a mi generációnk Tada sempai-al, aki Franciaországban él, és a többi uchi-deshi, akik azóta szétszóródtak a világban.
Moderátor: Körülbelül mikor volt ez?
Kobayashi: Azok, akik 1954 és 1965 között kezdték az Aikidot, ma az Aikiai gerincét alkotják szerte a világban.
Moderátor: Azt hallottam, hogy ezt megelőzően a tanítványok nem iratkozhattak be, ez csak nagyjából harminc éve vált lehetségessé.
Kobayashi: Így van. Ebben az időben Doshu (Ni-Dai Kisshomaru sensei) volt a középpontban. Morihei O’Sensei Iwamában volt, és sokat volt távol. Doshu még mindig dolgozott, és azt hiszem Tohei sensei (Koichi Tohei) akkoriban Hawaii-on volt.
Moderátor: Ez volt az első útja Hawaii-ra?
Nakayama: Azt hiszem a második útja volt.
Kobayashi: Akárhogy is, ugyan hallottam róla, de közelebbit nem tudtam Tohei sensei-ről még hat hónapig.
Moderátor: Ki vezette az edzéseket?
Kobayashi: Csak reggel és este voltak edzések. A reggeli edzés 6.30-kor kezdődött, az esti edzés pedig 5 vagy 6 óra körül. Néha Tada sensei tartotta az edzést. Aztán Doshu visszatért 6 fél 7 körül és tanított, vagy ha ő nem volt ott, akkor Tada sensei vagy más tapasztalt oktató tartotta az edzést.
Moderátor: Megfogták valamivel edzések?
Kobayashi: Korábban judoztam, de az Aikido más volt és felkeltette az érdeklődésemet.
Moderátor: Az erő volt az, ami felkeltette az érdeklődését?
Kobayashi: Ez akkoriban volt, amikor Rikidozan és a pankráció rendkívüli népszerűségnek örvendett. Nos, a judora nem jellemző az, hogy ennyit dobáljuk a partnerünket az edzések során, és maga az edzés stílusa is más volt a korábbi tapasztalataimhoz képest, ez volt az, ami megfogott.
Rikidozan 1952-53 körül volt robbant be a köztudatba, a pankráció pedig akkor volt nagyon népszerű, amikor középiskolás voltam.
Moderátor: Valóban? Ez akkoriban volt, amikor elkezdtek az utcákra is kihelyezni televíziókat, hogy az emberek nézhessék.
Kobayashi: És a Sharp testvérek is ekkor voltak népszerűek (Kitörő nevetés).
Moderátor: És mi volt a helyzet a nőkkel ebben az időben?
Nakayama: Ekkoriban nagyon kevés nő volt jelen
Kobayashi: Talán egy vagy kettő.
Moderátor: Kik a kortársai ebből az időszakból?
Kobayashi: Azok közül, akik még most is jelen vannak, ott van Yamaguchi sensei és Tada sensei, akik előttem kezdtek Aikidozni, és Tamura sempai Franciaországban. Aztán ott van Asai sensei Németországban. Utána vagyok én és Mitsugi Saotome sensei Amerikában és utána körülbelül két évvel később Yamada Amerikában, Chiba, Kanai mind uchi-deshik. Sugano is ott volt, eljárt a Dojoba.
Edzések az 1955-1965 közötti időszakban
Moderátor: Más volt az edzések módszere akkoriban?
Kobayashi: Teljesen ugyanilyen volt, a leggyakoribbak az ízületekre ható, ízületeket erősítő technikák voltak. Emlékeim szerint az olyan technikákat, mint a Kokyu-nage, csak miután elkezdtünk bemutatókat tartani, csináltuk.
Mivel szörnyen unalmas lenne azt nézni, ahogyan mindenki Ikkyo vagy Nikyo technikát csinál, kitaláltak olyan technikákat, amiket egy mozdulattal végig lehet csinálni. De ha O’Sensei előtt csináltad ezeket a technikákat megszidott érte. Olyanokat mondott, hogy lehetetlen bárkit is eldobni így.
Moderátor: O’Sensei maga használta ezeket a technikákat?
Kobayashi: Csinált Irimi-nage jellegű technikákat, de mi csak a bemutatókon próbáltuk imitálni ezeket. Ha az edzéseken tettük volna, akkor bizony megszidtak volna érte.
Moderátor: És amikor egyedül gyakorolt megpróbálkozott vele?
Kobayashi: Igen, így van. Ha a sensei látta volna, biztosan véget vet a bemutatóknak, szóval midig akkor csináltuk, amikor nem volt ott.
Moderátor: Akkor mi volt az edzéseken?
Kobayashi: Ikkyo, Nikyoés ízületi technikák. A dobás technikák a Shiho-nage, Kote-gaeshi és Irimi-nage voltak.
Nakayama: A hangsúly a zagi (ülő) technikákon volt.
Az Alapító O’Sensei életvitele Tokyoban
Moderátor: O’Sensei milyen gyakran jött Tokyoba ekkoriban?
Kobayashi: Nem is tudom. Megjelent, ha késztetést érzett rá, de voltak olyan időszakok is, amikor nem edzett, a vége felé pedig csak beugrott alkalmanként. Eljött az edzésre, megcsinálta amit szeretett volna, a maradék időben pedig csak beszélt, tényleg nehéz megmondani mennyit volt ott.
A mostani, napi öt edzés rendszere 1957 körül alakult ki. Addig csak reggel és este voltak edzések, speciális egyéni edzésekkel a köztes időben.
Moderátor: Az egyéni gyakorlás önkéntes jellegű volt?
Kobayashi: Nem, mivel az uchi-deshik a köztes időben csak ott kószáltak volna, ezért egyéni oktatás volt.
Moderátor: Értem.
Vezetés
Kobayashi: Miután Doshu otthagyta a munkahelyét, napi öt edzés volt: 6:30-7:30, 8:00-9:00, aztán délután 3:00-4:00, 5:00-6:00 végül 6:30-7:30.
Moderátor: Részt vehetett az összes edzésen?
Kobayashi: Igen, így van.
Moderátor: Hány ember járt el az edzésekre ekkoriban? (tanítványok, akik nem a dojoban laktak)
Kobayashi: Edzésenként maximum 15 ember volt
Moderátor: Mindössze?
Kobayashi: 10-15 fő között, idővel természetesen a létszám is emelkedett.
Moderátor: Nagyjából ugyanannyi uchi-deshi volt, mint bejáró tanítvány?
Kobayashi: Igen, de a reggeli edzéseken mindig több volt az uchi-deshi.
Moderátor: Ha jól tudom 1959 körül kezdett el tanítani?
Kobayashi: Igen, akkoriban nem volt semmilyen szervezet, vagy oktatói rendszer, így amikor Doshu nem volt ott, valamelyik uchi-deshit utasították, hogy tartsa meg az edzést.
Moderátor: Ekkorra már elvégezte az egyetemet.
Kobayashi: Igen, így amikor nem volt ott tanító, és megkérdezték, hogy ráérek-e, csak belevetettem magam. Nem volt nagyon sok benn lakó uchi-deshi, akik hivatásszerűen az Aikidoval szerettek volna foglalkozni. Az emberek ott laktak, és bejártak az iskolába, vagy munkába. A körülményektől függően az emberek 2-3 hónapot töltöttek ott. Néha arra ébredtél, hogy egy ismeretlen alszik melletted.
Moderátor: Az uchi-deshik fizettek havidíjat az oktatásért?
Kobayashi: Azoknak, akik nem hivatásszerűen akartak ezzel foglalkozni, fizetniük kellett. Ugyanúgy, mint ahogy a külföldiek is fizetnek, akik a dojomban edzenek. Onnan jártak iskolába vagy dolgozni, sokan tettek így.
Moderátor: Mennyi volt az átlagos tandíj ekkoriban?
Kobayashi: Körülbelül 300 yen. Amikor én tanítvány voltam, akkoriban egy csésze kávé ára 30 yen volt!
Moderátor: Elég sokba került.
Kobayashi: Akkoriban nem tűnt soknak
Moderátor: Mennyi volt az első fizetése?
Kobayashi: Akkoriban egyetemi végzettséggel nagyjából 13,800 yent lehetett keresni.
Nakayama: Ez egy olyan időszak volt, amikor krokettet ettél szinte minden nap.
Kobayashi: Egy egyetemista diák részmunkaidős bére 200 yen volt, a kemény fizikai munkát végzők pedig 250 yent kerestek. Így diákként havi 5000-6000 yent lehetett megkeresni. Egy diák napi bére 250-300 yen volt. Ebből kellett félretenni arra, hogy később házat tudjon építeni az ember.
Moderátor: Ekkoriban a régi Dojoban edzett, ugye?
Kobayashi: 1967-ig.
