Pat Hendricks 7. danos shihan, igazán figyelemre méltó nÅ‘i aikidós. 1974-ben kezdett aikidózni 19 évesen, nem sokkal késÅ‘bb Iwamába ment, ahol Saito Morihiro sensei bentlakó tanÃtványa lett. Összesen hét éven keresztül volt uchideshi különbözÅ‘ helyeken, de fÅ‘ként az iwamai dodzsóban. KülönbözÅ‘ elismeréseket szerzett az évek során Saito sensei szervezetében is.
Amikor 1974-ben először edzésre ment, akkori mestere szerint, már látszott rajta, hogy valami igen különleges dologra hivatott az aikidó világában. Elképesztő lelkesedéssel és elhivatottsággal vetette bele magát az edzésekbe és hamarosan minden táborban, edzésen, valamint workshopon ott volt, ami aikidóval kapcsolatos.
Edzéseken különösen kérte, hogy minél többször kerüljön össze férfi tanÃtványokkal, Ãgy kipróbálva magát és az aikidóját. Nem félt senkitÅ‘l és semmitÅ‘l, minden figyelmét az harcművészetre fordÃtotta.
ElsÅ‘ iwamai látogatása során, nem tudott még japánul, ami igen nehéz dolog volt, ugyanakkor a nehézségeken átsegÃtette elszántsága és kitartása. Hozzáállásával elismerést vÃvott ki nemcsak a külföldi tanÃtványok körében, hanem a japánok között is, nem sokkal késÅ‘bb pedig Saito sensei figyelmét és elismerését is kiérdemelte.
Már az elsÅ‘ napon igyekezett nyitni az új kultúra felé és japánul tanult, valamint a kalligráfiát is elkezdte gyakorolni, mindezt tette olyan lelkesedéssel, mint amilyet az edzéssel kapcsolatosan tanúsÃtott. Ez egy olyan cselekedet volt, amit nem láttak még külföldi tanÃtványtól az iwamai dodzsóban. Ahogy telt az idÅ‘, nemsokára már úgynevezett sempai lett belÅ‘le, ami azt jelenti, hogy Å‘ segÃtett az újonnan érkezÅ‘ uchideshiknek.
Miután visszatért az USA-ba, egyetemi diplomát szerzett majd a japán konzulátusnál kapott munkát, Ãgy karrierje a diplomácia világában indult. Nem sokkal késÅ‘bb azonban otthagyta a munkahelyét és az aikidónak szentelte életét.
1984-ben nyitotta meg elsÅ‘ dodzsóját San Leandro városában, kis lépésekben sikerült kialakÃtania egy aikidó közösséget, akik elszántan követték tanÃtásait. Ezután se hagyott fel azzal a szokásával, hogy Iwamába menjen és tovább fejlessze tudását és az aikidóját. Figyelemre méltó, hogy saját helyszÃnét sikeresen menedzselte mÃg távol volt.
Folyékony japán nyelvi tudása, valamint elhivatott látogatásai miatt igen elÅ‘kelÅ‘ helyet érdemeltek ki Saito sensei belsÅ‘ tanÃtványi körében. Szinte mindig Å‘ tolmácsolt, Saito senseinek, fÅ‘leg akkor, amikor a mester Amerikában tartott táborokat. Élete egyik legnagyobb elismerésének azt tartja, hogy 1992-ben a Nagy Japán Aikido Bemutatón Å‘ volt az ukéja Saito senseinek több mint ezer ember elÅ‘tt.
Dodzsója már harminc éve működött, amikor sok fekete öves tanÃtványát elküldhette, hogy saját helyszÃnen oktassanak. Ez mára már egy szervezetté nÅ‘tte ki magát, aminek Å‘ a vezetÅ‘je. 2012-ben megkapta a 7. danos elismerést. Az aikidóban való 40 éves tapasztalata miatt rengeteg helyen járt már oktatni, az évek során több mint 30 különbözÅ‘ országban.