Kunigoshi asszony, eredetileg miért kezdett el Aikidozni?
Én magam a kembu tánc stílust akartam tanulni, ami kardot használ és hasonló a mozgása a harci víváshoz. Az apám katona volt és megengedte, hogy elmenjek a Wakamatsu-choban lévő dojoba. Néhány barátommal elmentünk és azt mondtuk, hogy kembut akarunk tanulni. Azt válaszolták, hogy „Itt nem tanítunk kembut, Aiki-t tanítunk, de most épp megy egy gyakorlás, ha meg szeretnétek nézni.” Ezt követően teljesen rákaptam.
Akkoriban menyi edzés volt egy nap?
Ott volt a reggel 6-os edzés, aztán egy másik reggeli edzés 10-kor. Aztán azoknak, akik napközben dolgoztak, volt három edzés este. Meg az uchideshik bármikor edzhettek ezen időpontokon kívül is.
Uesiba Sensei lánya, Matsuko is edzett akkoriban?
Nem, nem járt le túl sokat. Személyesen nagyon kewveset tudtam beszélni Matsuko kisasszonnyal. A házuk össze volt kötve a dojoval, szóval néha átjött és teával kínált minket vagy azt mondta, hogy „Sok ételünk maradt még, maradtok ebédre?”, és akkor mind maradtunk és ettünk egy jót. Még így is, nem igazán volt alkalmam beszélgetni vele az életéről vagy edzésekről.
Van önnek fényképe abból az időszakból?
Azokban az időkben, tekintve a körülményeket nem készítettünk sok képet. Emlékszem egyszer valamiért mind összegyűltünk a dojoban és mind felsorakoztunk a szentély előtt egy szuvenír kép erejéig. De ez volt az egyetlen. Kiváncsi vagyok, hol lehet az a kép. Nem igazán volt sok lehetőségünk vagy alkalmunk képeket készíteni.
Gondolom nem. Kissomaru Sensei is edzett akoriban?
Abban az időszakban, amit én ismerek, nagyjából akor kezdhette a gimnáziumot. Nem emlékszem pontosan, de akkoriban nem hiszem, hogy sokat gyakorolt volna. A Shinjuku Birodalmi Kert melletti iskolába járt. Ma Shinjuku Gimnáziumként ismerik, de évekkel ezelőtt 6-os Számű Középiskola volt a neve. Azt hiszem azután kezdett edzeni, hogy elvégezte azt az iskolát.
Összehasonlítaná az Aikidot, amire a Hombu Dojoból emlékszik, és az Aikidot, ahogy ma művelik?
Talán azért, mert olyan kevesen voltunk, de akkoriban sokkal érettebbnek vagy kiforrottabbnak éreztem. Ma sokkal inkább hasonlít iskolára: befizeted a díjakat és elmész az órákra ettől az időponttól eddig az időpontig. Nem hiszem, hogy szándékosan alakult Így, de nekem ilyen érzés.
Már megváltoztak a dolgok, így hátra kell hagyni ezeket az érzéseket. De mégis csodálatos, hogy még tartja a kapcsolatot az akkori barátaival.
Olyan kevesen voltunk, hogy szoros kötelék alakult ki a többiekkel. Gondolom most, hogy minden olyan nagy, senki sem tudja ki jön, ki megy. Emlékszem, ha valaki azt mondta, hogy „Le kell mennem vidékre, de nincs rá pénzem” valaki azonnal mondta volna, hogy „majd én adok kölcsön, ne aggódj”, csak így.
Akkoriban kaptak a deshik dan (fekete öv) fokozatot Senseitől?
At első dolog, amit kaptam egy mokuroku tekercsnek nevezett átadó oklevél volt. Uesiba Sensei azt monda nekem „Igazából ezt le kellene másolnom és úgy odaadnom, de nincs erre időm, úgyhogy kérlek, vidd el az enyémet és másold le magad.” Szóval van egy maikmono-m (teljeskörű instruktori engedély – a ford.), amit én magam másoltam. Ha megkérdezné, hogy mit is jelent pontosan a makimono, azt mondhatnánk, hogy bizonyos szinten egy dan fokozatnak felelt meg. Később hallottam, hogy valaki úgy emlegetett, mint sandan (harmadik dan fokozat), bár akkor mindig azt válaszoltam, hogy semmi ilyesmit nem kaptam, úgy tűnik, hogy a dojoban ilyen fokozattal van ott a nevem. Egyszer el is mentem megnézni és valóban így volt. Még mindig elgondolkodok rajta, hogy ez hogyan is történt, ha-ha! Ráadásul még nem is tudtam róla! Amikor én edzettem, nem voltak dan fokozatok, szóval eléggé meglepett.
Láttuk a régi filmekben (amikben jukent használtak a bemutatókon), de Önök használtak jukent (bajonett és puska)?
Igen, használtunk. Valaki döfött a gyakorlófegyverrel, mi pedig megpróbáltuk kezelni ezt a fajta támadást. Lándzs elleni védekezést is tanultunk. Igazából minden fő fegyver típusból akadt a dojoban. Még tőlem is elvárták, hogy gyakoroljam a bokken vágás elleni védekezést. És nem is csak azt várták el, hogy elkerüljük a bokkent hordó ember támadását. Azt is elvárták, hogy felvegyük a támadó szerepét és forgassuk a fegyvereket. Amikor vágsz a fegyverrel, annak egy magas fütyülő hangot kell hallatnia, de eleinte nem volt egyszerű ezt a tökéletes hangot előidézni. Inkább egy mély suhanó hangot sikerült produkálni, ha-ha! Nagyjából egy év után azonban, már sikerült elkapni a jó hangot.
Nagyjából akkor, amikr a háború kezdődött, az alma materem nyári szabadságon volt így körülbelül három napot egy inkább önvédelemre, mint Aikidora hasonló dolog tanításával töltöttem. Ha azt az 50 embert, aki ott volt el tudtuk volna osztani három csoportba a három instruktornak, semmi baj nem lett volna, de az első napon az egyik instruktor hangje teljesen elment így kettő edző maradt. Nekem 30 ember jutott. Ez azt jelentette, hogy mindegyiküknek ukéznom (megcsinálni az eséseket) kellett, bumm, bumm, bumm. Nyári vakáció volt és nagyon meleg. Annyira izzadtam, mintha esett volna az eső. De szerintem ha tanítani akarsz, az uke oldalon is helyt kell állnod. Amikor a dojoban gyakorolsz és nem csinálsz mást csak dobálod az embereket,akkor az , úgy gondoltam, nagyon nehéz az uchideshinek , mivel reggel, délben és este csak esnek.
Azt hiszem abban az időben ismerte Takeshita tábornokot. Ő is aktívan gyakorolt?
Oh, igen, Ő nagyon aktív volt. Úgy tűnik az akkori császár is jól ismerte, mivel egyszer olyasmit kérdezett tőle, hogy „Takeshita, még mindig Aikidozol?” Most, az Aikido a nemzetközi budo része, de akoriban azok kezdtek el Aikidot tanulni, akik egy bizonyos szinten már túlléptek kendoban és judoban.
Megtapasztalta valaha, milyen amikor kötvetlenül O-Sensei dobja el?
Igen, így van és soha nem fogta vissza magát csak azért, mert nő voltam. Aikidoban mindig azt hallja az ember, hogy nem számít a test méret, de szerintem ját bizonyos hátránnyal, ha az ember kicsi. Amikor a partnerem ráfogott a csuklómra, általában annyi hely maradt, hogy átérte a saját ujjait. Amikor én fogtam meg őket, mindig maradt kb. ennyi hely. Mindkét kézzel rájuk kellett fognom, minden erőmmel, amivel csak tudtam és nagyjából akkor tudtam kiegyenlíteni az ő egykezes fogásukat. Ezekben a helyzetekben ez nagy hátrány. Olyan erősen kellett fognom, hogy megmerevedtem és attól kezdtem félni, hogy nem leszek elég rugalmas.Két vagy három évvel azután, hogy abbahagytam az edzést, még mindig eléggé merev voltam.
Azokban az időkben a kezdők is hakamát hordtak?
Mindenki hakamát hordott. Amikor csatlakoztál, edzőruhát kellett venned és abba a hakama is beletartozott. A többségnek fekete volt, de néhányuknak fehér. Az enyém fekete volt…vagy fehér? Először fehéret vettem, de annyira koszos lett, hogy hazavittem és befestettem feketére. Nagyon nehéz volt mosni ezeket.
Kunigoshi Sensei, Ön tanult rajzolni, különösképpen az iskolában. A képet, amiket a „Budo Renshuhoz” készített nagyon értékes referencia munkák.
Amikor manapság vissza gondolok rájuk, úgy érzem, igen jól sikerültek. Az iskolában végeztem egy dizájn tanfolyamot, de az főleg a ruhadivatra vonatkozott. Amikor a technikákat rajzoltam le, a fejjel kezdtem egy körrel, utána rajzoltam le a karokat és a lábakat és ennyi volt az egész nagyjából. Csak néhány másodperced van elkapni a kata-t. Aztán hazamentem és ott szépen hozájuk rajzoltam a kimonot és a hakamát (a pálcika figurákhoz). A Daito Ryunál lévő makimono tekercsek pont így készültek. A fej egy fekete pötty, ahogy a pálcika kezek is és két vonal mutatja a lábakat. A figurák úgy néznek ki, mint a hangyák! Némelyiknél még kard is van…
Mostanra a Hombu egy nagyon jó hely lett sok deshivel, de gondolom ez a kor „hideg vize”, nem vonz, hogy újra kipróbáljam. Az időm nagy részét tea ceremóniákkal töltöm, de ahogy fogom a vízbúvárt, azt úgy fogom mint egy kardot. Az érzés ugyanaz bennem és emlékszem azokra a dolgokra, amiket Sensei mondott nekem. Akár teát készít az ember, akár egy csokor virágot, sok a közös pont az Aikidoval. Mert az egész világ (tenchi) mozgásból és nyugalmi állapotból, fényből és árnyékból tevődik össze. Ha minden csak mozogna és mozogna, teljes lenne a káosz, nem?
Ezek az ideák Kínából jöttek, nem?
Igen, Kínából. De azt hiszem az elképzelés, hogy a mennyek és a föld a yinből és a yanból (vagyis a Pozitív és Negatív elvek) emelkedett ki nem csak Kínára korlátozódik. Persze a szavak különböznek, ezek csak kifejezés beli különbségek. A világ minden nemzete ugyanazt az igazságot követi szerintem. Bármikor süt is a Nap, árnyékoknak is kell lenniük. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ugyanez igaz a budora is, nem?