Csattogóvölgybe sok év óta visszatérő vendégek vagyunk.
Ez a kis erdei csoda, télen –nyáron ideális helyszín egy harcművészeti tábornak. Távol a város zajától, kitűnő hely elszakadni a mindennapoktól. Közelebb kerülve a természethez, jó társaságban feltöltődni az aikidon keresztül.
Ezzel szinte el is mondtam mindent, a múlt a hétvégéről.
De ne rohanjunk ennyire előre. Már nem tudom mikor volt az első közös rendezésű táborunk a Seijunkan dojoval, de az biztos, hogy sok év óta, töretlenül tart részünkről az akarat, a tanítványok felől pedig az igény, hogy újra és újra megszervezzük ezeket az eseményeket. Jól összeszokott csapatként dolgozunk már együtt. A helyszín, kiválasztását, kapcsolattartást, eszközök (judo szőnyeg) szállítását Vári Tomi intézte mindig, nekünk kényelmesen csak oda kellett mennünk. A programok lebonyolításában meg talán tudtuk viszonozni a munkáját azzal, hogy az oktatók (Zsuzsi, Karesz, Tomi, és jómagam) gondoskodnak az edzések beosztásáról, és az órákon kívüli foglalkozásokról.
Egyszóval jól kiegészítjük egymást.
Idén sem volt ez másként. A két klub közel 50 fővel képviseltette magát a kétnapos eseményen, melynek fő célja a téli övvizsgákra való intenzív felkészülés.
Mindenhonnan jöttek résztvevők, a Marczibányi térről, Józsefvárosból, Békásmegyerről, Ürömről, Budakesziről, Hűvösvölgyből, sőt még két új helyszínünkről, Solymárról, és Pesthidegkútról is.
A reggeli érkezést követően gyermek, majd felnőtt edzések következtek, ahol mindenki a saját szintjének megfelelő technikákat gyakorolt. Kiadós ebéd után, rövid pihenőt, majd ismét tréningeket tartottunk.
Vacsora után a gyerekek színdarabokat tanultak, és adtak elő egymásnak, amibe az oktatókat is bevonták, és ezen igazán jól szórakoztunk.
Az aktív nap után a gyerekek hamar kidőltek, altatni senkit sem kellet.
Hagyományosan esténként a felnőttek is összegyűlnek, és ilyenkor, egy-egy éjszakába nyúló beszélgetés során köttetnek a legjobb barátságok.
A táborozásnak ez az egyik legfontosabb értéke, korosztálytól függetlenül. Új barátságok, erősebb közösség teremtése, ami a hétköznapokban, mikor csak egy edzés erejéig találkozunk, nem könnyű feladat.
Vasárnap csak a reggeli edzést töltöttük a teremben, a ragyogó időt kihasználva a délelőttöt egy rövid kirándulással és számháborúval, a délutánt szabadtéri fegyveres edzéssel töltöttük.
Hamar elrepült a hétvége, eljött a búcsúzás ideje. A táborértékelő megbeszélésünkön, a gyerekektől csupa pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örültünk. Helytállásukat, és szófogadásukat pedig technika kártyákkal viszonoztuk.
Tavasszal folytatjuk!!!!