Michio Hikitsuchi azon kevés mesterek egyike, aki 10. danos. Ezt a fokozatot nem más, mint O-Sensei (link) adta neki 1969-ben. Ma már nem szerezhető ilyen magas fokozat az aikidóban, 8. dan a legnagyobb, ami elérhető. Ez is egy olyan elismerés, ami egy ember egész életének munkáját és erőfeszítéseit tükrözi.
Michio sensei már gyerekkora óta a harcművészetek megszállottja. 9 éves korában kezdett kendózni a nagymamája tanácsára, aki nevelte őt. 16 éves korára már 5. danos kendós volt, emellett azonban számtalan harcművészetet gyakorolt. 9-20 éves koráig, tanult judót, karatét, jukendót (bajonett, magyarul szurony használatának művészete), yarit (lándzsa használata), shurikent (dobókés használata) és még más egyéb harcművészeteket is.
Kendo:
Shuriken:
Jukendo:
Yari:
O-Sensei középen, Michio sensei a jobb oldalon
14 éves korában találkozott O-Senseijel és kezdett aikidót gyakorolni. Akkoriban volt egy korhatár, ami alatt nem járhatott senki edzésre, azonban Michio senseijel kivételt tettek. O-Sensei tanácsára az aikidó mellett folytatta a többi harcművészet tanulását is. Ezeken felül elméjét is folyamatosan edzette, rengeteget tanulmányozta Japán ősi műveit, valamint shinto és buddhista szövegeket, aminek eredményeképpen mindkét vallás papjává kvalifikálta magát. Mivel Japánban egymás mellett békésen megélnek a vallási nézetek így nem zárja ki egyik gyakorlása a másikat.
O-Sensei elméletét, a totális fegyelmezettséget tökéletesen lefedte Michio sensei az egész japán kultúrára kiterjedő ismerete. Tanult még klasszikus japán hangszereken játszani, elsajátította az ikebanát (virágrendezés művészete), de a kalligráfiában is otthonosan mozgott.
Michio sensei Finnországban
A második világháborúban harcművészetet tanított mind Japánban, mind pedig Koreában. 1946-ban tért haza, de a háború végeztével meg volt tiltva minden harcművészet gyakorlása így a tanítástól távol kellett maradnia. Habár 1948-ban O-Sensei megkapta az engedélyt, hogy megalapítsa az Aikikai szervezetet.
Michio sensei sokszor kísérte el O-Senseit a vonatútjaira, amelyek során az alapító mindig seizaban ülte végig a hosszú utakat mozdulatlanul. Sok történetet mesélt közben, a tanítványok próbálkoztak így ülni, de senkinek sem sikerült. O-Sensei sosem ült keresztbe tett lábakkal, mindig csak seizában. Sokszor előfordult még, hogy hajnali kettőkor felkelt és közölte, hogy most edzést fog tartani a tanítványoknak. Ilyenkor az este eszébe jutott technikákat szerette volna minél előbb kipróbálni.
Történt még egyszer, hogy Michio sensei és O-Sensei együtt gyakoroltak karddal, amikor is O-Sensei kardjának hegye letört, a tanítvány elkezdte keresni a tatamin, hogy vajon hová eshetett, mire a mester megkérdezte tőle „Mit keresel? Csak nem ezt?” és elővette a letört véget a gijéből.
O-Sensei és Michio Hikitsuchi Kumano Juku Dojo megnyitásakor
Michio sensei volt a vezetője a Kumano Juku Dojo-nak, ami a Shingu városában van. A dodzsót 1953-ban maga O-Sensei alapította. Michio Hikitsuchi tanított Japánon kívül Amerikában, valamint Európában is többször járt. Más mesterek úgy jellemezték őt, mint az „Aiki computer”, mivel hihetetlen képessége volt visszaadni azokat a beszédeket, amiket az alapítótól hallott, valamint kiterjedt filozófiai és vallási ismeretekkel rendelkezett.