Yamada Yoshimitsu 1938. február 17-én született Tokióban. Édesanyja a háztartást vezette, míg édesapja akadémiai professzor volt. Az ő nagybátyja, Abe Tadashi, aki később a franciaországi és európai Aikidó úttörője lett, 1942-ben kezdett aikidót gyakorolni. Tadashi apja mérhetetlenül gazdag volt, és nagy tisztelettel viseltetett O-Sensei iránt, ezért egy harcművészeti bemutatót tartott a saját otthonában. (Így működtek a harcművészeti iskolák egykor, nagyvállalatok és jótevők támogatták őket.) Ekkor találkozott először a csupán néhány éves Yoshimitsu O-Senseijel. Az a nap felejthetetlen élményt jelentett számára. Úgy emlékszik vissza rá, mintha csupán ma történt volna. Első pillantásra egy kedves, nyugodt, idős bácsinak tűnt, aki teljesen megváltozott, amikor a szőnyegre lépett. Egy megfoghatatlan, misztikus harcművész mesterré vált. „Olyan volt, mint egy fekete tornádó, nagyon lenyűgözőnek találtam.”
Vélhetőleg ez a találkozás befolyásolta a 18 éves Yoshimitsu döntését 1955-ben, miszerint csatlakozni szándékozott a Hombu Dojohoz mint uchi-deshi. Ebben Abe Tadashi ajánlása is segítette, mivel korábban egyébként soha nem gyakorolt semmilyen harcművészetet. Az első napja bentlakó tanítványként így egyben az első edzése is volt, és ekkor ismerkedett meg Tamura Nabuyoshival és Arikawa Sadateruval is. Tamura senseijel a haláláig tartó barátságot kötött.
(Az aikidó edzéseken a kezdők és a haladók rendszerint együtt gyakorolnak, így lényegében bármikor lehet csatlakozni a csoportokhoz. Nincs ez másként nálunk sem. Ha szívesen részt vennél az edzéseinken, az alábbi oldalon megtalálod a legfontosabb információkat az első lépésekhez: Aikidokids bemutatkozás VAGY Aikidoarts bemutatkozás )
Idővel a diákok száma növekedett a dojoban, és így kialakult egy baráti kör, melybe olyan későbbi mesterek tartoztak rajtuk kívül, mint Kobayashi Yasuo vagy Chiba Kazuo.
A képen az első sorban jobb szélről Yamada Yoshimitsu, majd balra haladva mellette Kobayashi Yasuo, Noro Masamichi, André Nocquet, Asai Katsuaki and Tamura Nobuyoshi.
(Egyesületünk vezetője, Juhász Gergely – Kobayashi Yasuo senseitől kapta meg a 4. dan fokozatát 2015-ben.)
Yamada Sensei hihetetlen elszántsággal vetette bele magát mind az edzésekbe, mind a Hombu dojo életébe. Kezdetben, fiatal fiúként az volt a célja, hogy minél erősebb legyen. Ezért is edzett annyira intenzíven. Valószínűleg ennek köszönhető azonban, hogy kb. egy év alatt ki is ábrándult az aikidóból, és egy hónapra abbahagyta. Úgy gondolta, hogy ez nem működik, inkább lányoknak való, és bokszolni kezdett inkább. De a szünet jó volt arra, hogy elkezdte az aikidót egy másik szemszögből nézni. Úgy tekintett rá, mint a szépség mozgásban való kifejezésére, és ez volt az, ami visszavezette. Ettől kezdve soha nem hagyta abba a gyakorlást.
„Én az Aikidót más perspektívából nézem, művészetnek tekintem, a szépség mozgásban való keresésének.”
Boldog volt, hogy azt csinálhatja, amit szeret, és ebben a családja is támogatta. De közben úgy érezte, hogy számára is – mint a legtöbb fiatalnak – Japán amerikai megszállása után megnyílt a világ. Amerikai katonai bázisokon kezdett aikidót tanítani, fejlesztette angol nyelvtudását és megismerkedett az amerikai kultúrával, hagyományokkal. Az lett a célja, hogy az Amerikai Egyesült Államokba menjen.
Erre 1964-ben került sor, amikor egy, az aikidó iránt érdeklődő lelkes amerikaikból álló csoport felkérte a Hombu Dojot egy bemutatóra. Mivel abban az időben azonban senkinek nem volt pénze, édesapja azért egyezett bele az utazásba, illetve fizette ki azt, mert azt mondta, a Columbia Egyetemre akar menni.
Amerikába érve New Yorkot választotta a letelepedésre, mivel a keleti parton akkor még nem volt igazán ismert az aikidó. Itt csatlakozhatott volna más szövetségekhez, ám úgy döntött, hogy független marad, még ha ez eleinte nagy szegénységgel járt is. Mindent a semmiből kellett megteremtenie sok lemondással, türelemmel. Nem volt pénze, szállása, a dojo öltözőjében aludt egy bentlakó tanítvánnyal együtt.
A mester 1965-ben, egy évvel az Amerikába érkezés után:
Kitartása és diákjainak támogatása azonban segítették céljai elérésében. Átlagosan ötven tanítvány járt a dojojába, rengeteget utazott, és utazik még ma is nemcsak Amerikában, hanem Európában és szerte a világban. Vonzóvá tette az aikidót az egész keleti parton, és létrehozta az Egyesült Államok Aikido Szövetségét (USAF), melynek azóta is elnöke.
2013-ban Magyarországon is tartott edzőtábort, mely óriási érdeklődésnek örvendett, több, mint 250 fő vett részt az eseményen.
Az alábbi videókban a Sensei a Shomenuchi ikkyo valamint a Yokomenuchi kotegaeshi technikák helyes végrehajtását magyarázza el:
És mire a legbüszkébb a Sensei? A saját dojojára, valamint arra a tényre, hogy hozzájárult az aikido fejlődéséhez a világban, és segített sok embernek, hogy nagy aikidó tanárok lehessenek.