Tohei Koichi 10. danos mestert sokan Ueshiba Morihei egyik legjobb tanítványának tartják. 1940-ben kezdett aikidózni még egyetemistaként, később a Keio Egyetemen végzett közgazdászként. 1942-ben besorozták és a háború alatt Kínába vezényeltek, ami igen komoly hatással volt rá. Hazatérése után ismét az aikidó felé fordult, felkereste O-Senseit, aki akkor Iwamába vonult vissza.
Gyerekként igen beteges volt, ezért apja tanácsára judózni kezdett, valamint belekezdett a meditáció gyakorlásába is. 1939-ben találkozott először Ueshiba Moriheijel és az aikidóval. Egyből lenyűgözte, hogy bár a judóban elért sikerei ellenére nem tudott legyőzni egy nála gyengébb és idősebb embert.
A katonaság nagy hatással volt rá, sorkatonai szolgálata nem sokkal később kezdődött minthogy aikidót kezdett gyakorolni. A hadi szolgálata alatt tudatosultak benne az aikidó alapelvei, a nyugodt szellem, a test és az elme összhangja, amiket a későbbi gyakorlása során igyekezett minél jobban a gyakorlatba ültetni.
A háború után bentlakó tanítványa lett O-Senseinek, így rendkívül sokat tanulhatott. Elszántsága és elhivatottsága miatt hamar az egyik legmeghatározóbb alakja lett az aikidónak. Akkoriban bevett szokás volt, hogy a harcművészetet tanítókat párbajra hívták ki, ezzel tesztelve őket. Tohei sensei volt az, aki kiállt azokkal a kihívókkal szemben, akik Ueshiba Moriheit akarták próbára tenni.
1952-ben Tohei Koichi megkapta a 8. danos elismerést O-Senseitől, valamint ő volt a felelőse az aikidó megismertetésének amerikai területeken, először nem máshol, mint Hawaii szigetén. Többször is ellátogatott oda, hogy tanítson, ez pedig átformálta az aikidóját, ugyanis teljesen máshogy kellett a japánoknál sokkal nagyobb amerikaiakkal edzeni. Éppen ezért próbált rájönni mi O-Sensei valódi erejének forrása.
1956-ban ő lett a Központi Dodzsó főinstruktora, nem sokkal később 1961-ben 9. danos mester lett, ekkor sokat utazott már Európába is. Ő volt az egyike azon mestereknek, akik folyékonyan beszéltek angolul, ez pedig segítette őt külföldi útjai során. Számos aikidóról szóló könyvet írt, japánul és angolul egyaránt. 1970-ben O-Sensei halála után a 10. danos elismerést is megkapta a Hombu dodzsótól.
Igyekezett a saját tanítási módszereit meghonosítani a Központi Dodzsóban, de ez nem sikerült neki, ennek hatására pedig igencsak megromlott a viszonya több mesterrel és O-Sensei fiával, Ueshiba Kisshomaruval az akkori Doshuval. Nem sokkal később pedig megalapította a saját szervezetét, ahol a KI megtalálására és annak gyakorlására helyezte a fő hangsúlyt.
Sok könyvet írt KI aikidó témában, a fentebb látható képek különböző gyakorlatokat ábrázolnak. Az első képen a középen álló embert a két karjánál fogva húzzák lefelé, ha ellenáll és megfeszül, akkor sikerül őt lehúzni. Ha viszont karjait lazán tartja és arra koncentrál, hogy az erőt egy pontban az alhasában összpontosítsa, egyenes tud maradni. A cél mindig a test és az elme összekapcsolása.