Takako Kunigoshi volt az egyik legelső nő, aki aikidót gyakorolt. Ez hatalmas dolog volt abban az időben, amikor ő élt. 1933-ban lépett be először O-Sensei dodzsójába. Ekkor a nők szerepe a patriarchális japán társadalomban igen egyszerű volt és nehéz volt kitörni onnan. Ő volt az első női aikidó oktató, aki nőket tanított önvédelemre.
Takako Kunigoshi ebben az időben egy művészeti iskolába járt, ahol rajzolni tanult. Éppen ezért és az aikidó iránti elköteleződése miatt nagyon fontos szerepe volt. Rengeteg rajzot és festményt készített, többek között O-Sensei könyveihez például a Budo Renshu (A harcművészet gyakorlására lehetne lefordítani) című műhöz. Valamint biztos, hogy az egyik portrét az alapítóról is ő festette.
De hogyan is jutott el odáig, hogy ő készíthette az illusztrációt a könyvhöz? Hatalmas lelkesedéssel kezdett aikidót tanulni, edzések után mikor hazament lerajzolta a technikákat, amiket aznap gyakorolt. Rajzai hamar felkeltették edzőtársai és később O-Sensei érdeklődését. Később aztán az alapító engedte neki, hogy a dodzsóban rajzolja le edzőtársai technikáit, mígnem jött az ötlet, hogy írhatnának egy könyvet is hozzá.
Ez pedig a következőképpen zajlott, az esti edzések után, úgymond formális edzéseket tartottak, azaz két-három oktató csinálták a technikákat, amiket Kunigoshi lerajzolt közben, mindezt O-Sensei irányította a háttérből. Amikor egy dobás történt Kunigoshi megkérte a résztvevőket, hogy egy pillanatra álljanak meg és egy gyors vázlatot készített, aztán kidolgozta a többit otthon.
Nem volt így sem egyszerű dolga a modern technológiák nélkül, nagyon gyorsan kellett dolgoznia. Az embereket nagyon elnagyolva rajzolta, egy karika volt a fejük, egy vonal a kezük stb. A git és a hakamát már csak később rajzolta hozzájuk. O-Sensei sokszor kisebb javításokat kért tőle a rajzokat illetően, bizonyos szögek és pontok tekintetében. A könyv több mint 200 oldalas és közel 170 különböző technikát tartalmazott.
A könyvben szereplő technikák még a háború előtti aikidó technikák voltak. Rengeteg olyan gyakorlat volt benne, amit különböző eszközzel hajtottak végre, mint például bajonettel. Ezek például a japán hadsereg alapkiképzésében is szerepeltek. Kunigoshi a második világháború után felhagyott az aikidóval és a teaivás művészetét gyakorolta otthonában.