A nyári menetrendünk általában hasonló, ha a táborokról van szó. Június végén, július elején egy hetet töltünk a Balatonnál egy ottalvós tábor keretében (Erről bővebben itt olvashattok), majd július második felében két napközis tábor követi egymást, először Békásmegyeren, majd pedig a Marczibányi téren.
Ez utóbbiak általában hasonló programmal zajlanak 5 napon át, reggeltől délutánig. Idén sem volt ez másképp, így miután sikeresen és sok-sok mókával lezajlott az első táborunk Békásmegyeren, jöhetett a második. (Az első tábor beszámolója: itt)
A helyszínt leszámítva a legnagyobb különbség a két tábor között talán a jelenlévő gyerekeknél volt a feltűnő, hiszen a Marczibányi térre idén kettő kezdő érkezett, hogy kipróbálja, és reményeink szerint meg is szeresse az aikidot.
A hétfői nap így nekik kedvezett, hiszen végig a teremben voltunk. Megismerték az oktatókat, a szabályokat és ami az egyik legfontosabb a többi edzőtársukat! Szerencsénkre nekünk is könnyű dolgunk volt, mert hamar felvették a ritmust, köszönhetően a többi gyereknek.
Az ismerkedés mellett természetesen aikidoztunk is bőven, és a haladóbbaknak lehetőségük volt Steven Seagal filmes babérjaira törni. Lelkességüknek köszönhetően sikerült pár igen látványos technikát felvennünk.
Ízelítőnek itt látható az egyik:
Kedden ellátogattunk a Budakeszi Vadasparkba, ahová csatlakozott hozzánk Gergő kislánya Lina, és az ő unokatestvére Márk is. És ha már ide eljöttek, velünk maradtak amikor visszatértünk a teremhez ebédelni, végül pedig edzeni egy jót.
A szerdai nap nagy meleggel érkezett, ennek köszönhetően a gyerekeknek a délelőtti edzés alatt félig már a strandon jártak a gondolataik. Aikido után nem is húztuk tovább a dolgot. Mindenki felkapta a fürdő ruháját, beszálltunk a buszba és irány a Külker Park! Néha ugyan befelhősödött az ég, a víz azonban meleg volt, így csak ebédelni jöttünk ki, majd miután kicsit lepihentünk, mehettünk is vissza fürdeni!
A csütörtök délelőtt a kirándulásé volt. Kiinduló pontunk az Árpád kilátó volt, ahonnan egy könnyű sétával egészen a Hármashatárhegyi repülőtérig mentünk.
Út közben persze többször megálltunk. Volt, hogy csak kifújni magunkat és volt, hogy tízóraizni, számháborúzni. A sok bujkálásban, rohangálásban annyira elfáradtak a gyerekek, hogy mire a reptérhez értünk, szinte mindenki lihegve rogyott a busz üléseire. Persze ez a fáradtság csak addig tartott amíg vissza nem értünk a terembe. Ebéd előtt még játszottunk kicsit. Természetesen a napba még belefért egy edzés, és ha már aikido, a haladóbbak ismét örömmel vetetették magukat a „forgatás” örömeibe.
Egy korábbi táborban felvett videónk: https://www.youtube.com/watch?v=t0hx52kq5BA&feature=youtu.be
Amíg a csoport egyik fele önfeledten játszott, a háttérben a haladók komolyan veszik a felvételt
Szinte meglepetéssel köszöntött ránk a péntek, hiszen olyan gyorsan eltelt a hét. Ezt a napot ismét a teremben töltöttük, de még csak véletlenül sem pihenéssel! Megismerkedtünk különböző japán művészetekkel, mint például az origami vagy a japán írás. Kezdjük először az origamival. Két csoportban próbálkoztak a gyereke, volt, aki kutyát hajtogatott, a többiek pedig a nyulat próbálták meg, szerencsére mindenki hibátlanul. De nem csak hajtogattunk, hanem megcsodáltuk mellé Matyi könyvét is, amit Japánból kapott. És bár egy szót sem értettünk belőle, lévén Tomit leszámítva közülünk senki nem tud japánul, mégis ámuldozva néztük a nehezebbnél nehezebb origami figurákat.
A délutáni edzés után felmentünk az ebédlőbe, hogy fessünk kicsit. Mindenki addig próbálgatta a nevét japánul leírni, amíg az már fejből nem ment neki. És ha valakinek ez túl könnyű lett volna, annak Tomi mutatott pár érdekesebb kanjit.
A festést már csak a tábor értékelése követte, ahol megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi tetszett, illetve mi nem tetszett nekik az elmúlt napokban. Örömünkre idén is a legtöbben csak ennyit mondtak: „Nekem minden tetszett!” Remélhetőleg jövőre szintén ezt a mondatot halljuk majd a legtöbbet a végén!
