Hol tanulja meg a gyerek, hogy képes rá?
Mit adhat egy jó sportközösség a mozgáson túl — és miért számít annyit, kire bízzuk a gyerekünket?
„Mi volt ma az iskolában?” „Kész van a leckéd?” „Hányast kaptál?”
Ismerős délutáni kérdések. Szülőként szeretnénk tudni, hogyan boldogul a gyerekünk, és a válaszokból próbáljuk összerakni, rendben van-e minden. Közben vannak más, legalább ilyen fontos kérdések is. Volt ma valami, amiben örömét lelte? Mert segítséget kérni? Érezte, hogy számítanak rá? Megpróbált újra valamit, ami elsőre nem sikerült?
Ezekre ritkán érkezik osztályzat. Mégis sokat elárulnak arról, hogyan érzi magát a világban.
Amikor iskolán kívüli foglalkozást keresünk, általában nagyon is gyakorlati szempontokból indulunk ki. Legyen elérhető távolságban, férjen bele a délutánba, mozogjon a gyerek, találjon társaságot, érezze jól magát. Egy idő után azonban érdemes azt is megkérdezni: milyen tapasztalatokat szerez itt önmagáról, a tanulásról és a többi emberről?
Mert egy rendszeresen látogatott közösség ezekről is tanít. Minden alkalommal, amikor valami sikerül, amikor elakadunk, és különösen akkor, amikor a körülöttünk lévők reagálnak az elakadásunkra.
Egy gyerek például harmadszor téveszti el ugyanazt a mozdulatot. Az oktató többféleképpen válaszolhat. Megismételheti ugyanazt az utasítást, egyre türelmetlenebbül. Vagy közelebb léphet, megmutathatja más szögből, kisebb részekre bonthatja a feladatot. Megkeresheti azt az egy pontot, amelyre a gyerek most figyelni tud. A mozdulat tanítása közben arról is üzenetet ad, hogyan érdemes viszonyulni ahhoz, amit még nem tudunk.
A gyerek számára ebből születhet egy fontos felismerés: van következő lépés. Kérdezhetek, változtathatok, gyakorolhatok tovább.
Ez különösen sokat jelenthet annak, aki az iskolában gyakran találkozik a saját nehézségeivel. Akinek lassabban megy az olvasás, nehéz követnie a hosszú magyarázatot, vagy folyton azt hallja, hogy jobban kellene figyelnie. Egy új közegben más oldalát is megmutathatja. Kiderülhet róla, hogy kitartó, jó megfigyelő, figyelmes társ, vagy örömmel segít annak, aki most érkezett.
A könnyen tanuló, jól teljesítő gyereknek ugyanígy lehet szüksége ilyen tapasztalatokra. Arra, hogy merjen kezdő lenni valamiben. Hogy elviselje, ha egy feladat időt kér tőle. Hogy találjon örömöt a gyakorlásban akkor is, amikor senki nem pontozza.
A mozgás ehhez sokféle helyzetet kínál. Egy páros gyakorlatban észre kell venni a másik tempóját. Egy játékban meg kell várni a sorunkat. Egy új feladatnál kérdezni, próbálkozni, módosítani kell. A tanulás közvetlen élménnyé válik: érzem, mi történt, kapok visszajelzést, és újra megpróbálom. Az ilyen alkalmakból épülhet az a tapasztalat, hogy a fejlődésért tudok tenni.
Ebben az oktató felkészültségének és figyelmének döntő szerepe van.
Egy gyermekcsoport vezetése folyamatos szakmai döntésekből áll. Mennyit magyarázzunk, és mikor mutassuk meg inkább? Mikor kell könnyíteni a feladaton, és mikor jött el az ideje egy új kihívásnak? Hogyan kapjon elég figyelmet a visszahúzódó gyerek egy eleven csoportban? Hogyan adjunk teret a lendületesebbnek úgy, hogy közben a társai is biztonságban és nyugodtan gyakorolhassanak?
Kívülről mindez olykor egyszerűnek tűnik. A gyerekek mozognak, nevetnek, az óra gördülékenyen halad. A háttérben viszont tapasztalat, felkészülés és sok apró korrekció dolgozik. Az oktató észreveszi a bizonytalanságot, időben módosít, következetesen tartja a kereteket, és közben figyeli az egész csoportot.
Az Aikido Kids és az Aikido Arts közösségét 2007 óta építjük. A közel két évtized alatt a gyermekoktatás a mindennapi munkánk meghatározó részévé vált. Ma 260 aktív tanuló tartozik hozzánk. Ez számunkra felelősséget jelent: különböző életkorú, alkatú, képességű és hátterű emberek fejlődéséhez kell újra és újra megtalálnunk a megfelelő segítséget.
A gyermekoktatás nálunk hivatás. A professzionális oktatói munka mögött évtizedes tapasztalat, főállású oktatói elköteleződés és iskolai tanításban szerzett gyakorlat is áll. Az általunk kidolgozott aikidoprogram a British International School of Budapest tananyagában több mint tíz éven át szerepelt. Ez olyan közegben adott tapasztalatot, ahol a mozgást a gyerekek nevelésének és tanulásának részeként kellett megtervezni.
A hosszú múlt mellé azonban folyamatos tanulásra is szükség van. A szakmai igényesség számunkra azt jelenti, hogy rendszeresen foglalkozunk a saját fejlődésünkkel. Gyakorlunk, más oktatóktól tanulunk, és megvizsgáljuk, mit tudunk a megszerzett tapasztalatokból átültetni a saját csoportjaink munkájába. Szeretnénk egyre pontosabban érteni, hogyan segíthetünk annak a gyereknek, aki éppen előttünk áll.
Ennek kézzelfogható része a nemzetközi szakmai együttműködés. Korábbi Erasmus+ Sport programunkban külföldi partnereink munkájából tanultunk, és új módszertani tapasztalatokat szereztünk. Új Erasmus+ Sport programunk a fiatalokkal dolgozó oktatók fejlődését, a konfliktusok és a bántalmazás megelőzését, valamint a befogadó közösségek építését helyezi előtérbe. Ezek a kérdések a hétköznapi edzéseken is jelen vannak.
A szülő számára mindennek ott lesz jelentősége, amikor az oktató talál egy érthetőbb magyarázatot, felismer egy csoporton belüli feszültséget, vagy megfelelő feladatot ad egy bizonytalanabb tanulónak. A továbbképzés értékét végső soron az mutatja meg, mi jut el belőle a gyerekekhez.
Az aikidóban különösen sok lehetőséget látunk erre. A gyerekek aikido-oktatásában a páros munka és az együttműködés központi szerepet kap. A gyerekeknek tanulniuk kell a másik jelzéseiből, a saját mozgásukat a partnerükhöz igazítaniuk, és figyelniük egymás testi épségére. A fejlődésnek vannak követhető állomásai, vizsgái és követelményei. Ezekhez fokozatos gyakorlással lehet eljutni.
Számunkra a következetességhez hozzátartozik, hogy érthetővé tesszük az elvárásokat, és segítséget adunk a teljesítésükhöz. Ha valakinek tanulási vagy figyelmi nehézsége van, különösen fontos megismerni, milyen támogatással tud bekapcsolódni a munkába. Van, akinek egy rövidebb magyarázat, másnak a többszöri bemutatás vagy a kisebb lépésekben felépített feladat segíthet. A szülővel való párbeszéd része annak, hogy megtaláljuk az adott gyerekhez és csoporthoz illő megoldásokat.
A jó közösségben az örömnek is helye van. A közös játéknak, a nevetésnek, annak, hogy jó újra találkozni. A szülőnek sem kell minden felszabadult pillanathoz külön fejlesztési célt keresnie. Annak is önálló értéke van, hogy a gyerek szívesen mozog, barátságokat köt, és várja a következő alkalmat.
Később pedig változhat a szerepe ugyanabban a közösségben. Az eleinte bizonytalan kezdőből tapasztaltabb társ lehet, akitől a kisebbek kérdeznek. A kamasz felfedezheti, hogy a tudásával másokat is segíthet. Egy ilyen hely hosszabb időre kínálhat kapcsolódást, miközben teret ad annak, hogy a gyerek fokozatosan önállóbbá váljon.
Szülőként érdemes ezt is figyelni, amikor foglalkozást választunk. Hogyan beszél az oktató a gyerekekkel? Mit tesz, amikor valaki elront valamit? Észreveszi-e azt is, aki csendben marad? Van-e lehetőség kérdezni? Mit tanulnak egymástól a régebbi és az új tagok?
Ezekből a hétköznapi részletekből sok minden kiderül egy hely valódi értékéről.
Az Aikido Kids és az Aikido Arts edzéseire olyan közösségként gondolunk, amelyben a mozgás, a tanulás és az egymásra figyelés összetartozik. Ezért dolgozunk, és ezért tanulunk mi magunk is tovább. Szeretnénk, hogy a hozzánk járó gyerekek egyre több olyan tapasztalatot gyűjtsenek, amelyre később is támaszkodhatnak: meg tudtam tanulni, végig tudtam csinálni, tudtam segíteni valakinek.
Ha ezt keresitek egy iskolán kívüli foglalkozásban, szeretettel várunk benneteket, hogy személyesen is megismerjétek a közösségünket. Figyeljétek meg a gyakorlást, kérdezzetek, beszélgessünk a gyereketekről. Egy ilyen találkozásból derülhet ki, hogyan indulhat el nálunk a saját útján.