Ha nyár, akkor táborok. A Bárczi Géza Általános Iskola 2019-ben is helyt adott az Aikidokids ifjú tanítványainak. Összesen 11 gyerek, 3 helyszínről (Bárczi, Pais, Üröm) érkezett az első idei napközis táborunkba. A július 15-19-e között megrendezésre került esemény most is nagyon jó hangulatban telt. Az edzések mellett természetesen jutott idő a szórakozásra, kikapcsolódásra is.
Hétfőn az ismerkedésé és a játékoké volt a főszerep. Játszottunk kint az udvaron, bent a teremben, ahol csak lehetett, kicsit összeszoktak a gyerekek, bár ez nem volt nehéz feladat számukra.
Kedden meglátogattuk a Budakeszi vadasparkot, ahol rengeteg állatfajjal találkoztunk, fel se tudnám sorolni mindet. Annyi biztos, hogy őzeket és kecskéket még simogathattunk is. Volt aki a medvéket is szívesen megdajkálta volna, de úgy gondoltuk az már kicsit neccesebb lenne…
Szerdán a strandolásé volt a főszerep. Egy reggeli edzés után gyorsan el is indultunk, de azért a hévhez sétálva, a gyerekek legnagyobb örömére pihenésképpen megálltunk fagyizni egyet. A strandon aztán a nagy melegben gyorsan mentünk is a vízbe, alig lehetett kirobbantani minket. Persze aztán elég volt annyit mondani, hogy dehát jön az ebéd, és máris rászánta magát mindenki a kimenetelre. Főleg mivel pizza volt a menü. Elég nagy sikere volt, még a legkisebbek is annyit be bírtak nyomni, mint én, úgyhogy senki nem maradt éhen. Miután nagy nehezen mindent elpusztítottunk, egy kis ejtőzés után bementünk még egyet csobbanni, szerencsére az időnk egész nap, sőt egész héten szuper jó volt, csak egyszer esett egy kis eső.
Következő reggel egyből indultunk egy kisebb kirándulásra, ahol az Árpád-kilátó megmászása után végül inkább a számháború kapta a főszerepet. Két csoportra osztva rohantak, bujkáltak, taktikáztak a gyerekek, ahol a cél persze minél több ellenséges szám leolvasása volt. A fás területen nagyon ügyesen tudták kihasználni a gyerekek a búvóhelyeket.
Végül a nagy küzdelemben a piros csapat győzedelmeskedett. A gyerekek még bírták volna, de sajnos elkezdett esni az eső, így kicsit be kellett húzódnunk a fák közé. Ahogy csillapodott az időjárás indultunk is vissza, nehogy lekéssünk az ebédről.
Az utolsó napot az iskola területén töltöttük. A reggeli edzés után a három csapatra bontva mérették meg magukat a gyerekek egy aikidos kvíz formájában ahol többek között olyan érdekes dolgok derültek ki, hogy Zsuzsi igazából nem is matek tanár, hanem idegenvezető, Tomi nem is japán szakon végzett, hanem tesi tanár, Peti nem is oktat Budakeszin, és Karesz idősebb Gergőnél. 🙂 Persze nem csak az oktatókról szólt a kvíz. Többféle módon kellett technikákat felismerni, japán kifejezéseket, japán mestereket, végül utolsó feladatként egy rejtvényt kellett megoldani.
Délután pedig mindenki megmutathatta művészi oldalát, ugyanis festettünk, méghozzá japán írásjeleket. Egészen pontosan mindenki a saját nevét írhatta le japánul, illetve az aikidot, így már biztos, hogy a gyerekek messziről is fel fogják ismerni, ha meglátják ezt a kifejezést. Aztán persze mindenki próbálkozhatott, amivel akart mindaddig, amíg a festék a papíron maradt.
A kreatívkodás után pedig eljött a tábor utolsó edzése, ahol egy picit megfáradva, de mindenki odafigyelve teljesítette a feladatokat. Persze a nagyobb programokon kívül is rengeteget játszottunk. Egész héten óriási kidobó lázban égtek a gyerekek, ha volt 5 percük, akkor már is előkerültek a labdák. Amikor az udvaron voltunk gigászi küzdelmek folytak a kosárpályán. A pontszerzős játékban a kicsik simán lenyomták az oktatókat is.
Egy szó, mint száz azt kell mondjam nagyon szuper, mondhatni családias hangulatban telt a tábor, mind nagyon jól éreztük magunkat, remélem jövőre is találkozunk!